Elindult a szavazás a Richter Aranyanyu Díj jelöltjeire
Már lehet szavazni azokra a női orvosokra, egészségügyi szakdolgozókra, pedagógusokra és szociális területen tevékenykedő nőkre, akiket betegeik, kollégáik vagy barátaik neveztek a Richter Aranyanyu Díjra.
Felhívás fotókiállításra
A Kelet-Pesti Tankerületi Központ és a Kőbányai Kada Mihály Általános Iskola a Szent László-emlékév keretében fotókiállítást szervez.
Koncertek a zene világnapján
Két nagy érdeklődésre számot tartó koncertet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Mindkettő főszereplői kőbányai művészeti együttesek: a Kroó Szimfonikus Zenekar és a Tutta Forza Zenekar.
Kőbánya
Nem volt cserbenhagyás!
2017.10.23. | Oszvald György
Szerencsés kimenetelű baleset történt ma este néhány perccel hat óra előtt. A Sibrik Miklós úton a Lenfonó és Bányató utcák közötti útszakaszt a kereszteződésekben rendőrautók zárták le, a szakasz közepén pedig a felezővonalon keresztben feküdt egy test.
Művelődés
Kétszer átélt élmények
2017.10.18. | Oszvald György
Farkas Viola Virágos kertem, életutam című szerzői estjét tartották meg az Újhegyi Közösségi Házban szeptember 29-én. Az irodalmi élmények – és egy meglepetés – mellet néhai Koncz Eta festőművészre emlékezett Kanizsa...
Budapest
Visszavonták a mobilgátról szóló határozatot
2017.10.19. | szerk-OGY
Hatályon kívül helyezte a Fővárosi Közgyűlés a római-parti védmű part menti nyomvonalát támogató áprilisi határozatát szerdán rendkívüli ülésén. A testület a határozat visszavonásáról 18 igen szavazattal, 7 nem ellenében döntött.
Magyarország
A digitalizáció az egyik legfontosabb „személyes közügy”
2017.10.19. | Oszvald György
A digitalizációt a következő évtized legnagyobb gazdaságfejlesztési programjának és az egyik legfontosabb „személyes közügynek” nevezte szerdán Deutsch Tamás, a Digitális jólét program összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos.
Suli
Több száz akós vigadalom
2017.10.21. | Oszvald György
A Harmat Általános Iskola immár a hetedik hagyományőrző szüreti napját szeptember 22-én rendezte meg. A diákok a ragyogó napsütéses délutánon végig követték egy igazi szüret minden mozzanatát.
Sport
Veretlenek összecsapása
2017.10.22. | Oszvald György
Az EYBL U14 nemzetközi kosárlabda torna első napján mind a házigazda, mind a pozsonyi csapat győzelemmel zárt. A második nap utolsó mérkőzésén ez a két csapat mérte össze erejét.
Szerintem
-
A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?
Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.
- A hét műtárgya
- A hét képe
- A hét írása
Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök
E. Szabó Margit alkotása
fotó: Oszvald György
Köszi, most nem
A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült
fotó: Oszvald György
Riczu Sára: Éld meg!
Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…
Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.
Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.
A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.
Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!
És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.
És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.
Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt
